2009.06.30.
2009 június 30. | Szerző: bookfenc |
Az utóbbi pár napban nem történt semmi különös. Sőt! Egész jól érzem magam. Eddig mindig vagy itt, vagy ott szúrkált, fájdogált a hasam, mostanra valahogy nem érzek semmit. (Na persze most meg ezen parázok, hogy na de miért nem? Remélem nincs semmi gond) Na a hányingerem megvan majdnem minden reggel és este is.
Csütörtökön megyünk a 12. hetes uh-ra, remélem minden oké lesz. Majd teszek fel képet. Amúgy ebben sincs szerencsénk. Az az uh ahová járok, a gépre nincs rákötve nyomtató, így még soha nem kaptam képet. Nem tudnak adni. Csak a telefonommal szoktam lefotózni az LCD monitort. Múltkor az se működött, így a pici CRT monitort fotóztam, na nem sok sikerrel 🙁
Melóhelyemen már tele van a hócipőm. Anyukámon és egy “netes” barátnőmön kívül senki nem tud a babavárásunkról, és néha nagyon nehezen tudom magamban tartani a melóhelyemen. Felidegesítenek, hogy semmit nem tudnak megcsinálni. Ha egy napot nem vagyok, akkor azt az egy napot pótolhatom be, mert utánuk kell mindent javítanom. Ilyenkor már úgy a számon van: hogy de jó lenne belejönni a dolgokba, mert nemsokára teljesen egyedül kell ezeket csinálnotok, nélkülem 🙂
Azt gondoltam, hogy ha meglesz a 12. hetes vizsgálat eredménye és minden oké, akkor elmondom a melóhelyen is. Mivel nem jött egyszerűen a baba, meg utána is gondjaim voltak, így nem merem világgá kürtölni a hírt, na nem mintha a 12. hét után nem történhetne semmi baj.
Kg: 50
Haskörfogat: 80,5
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gratulálok, lassan túl leszel az első trimeszteren, és ne parázz, ilyen gondolatok mindenkinél vannak. Mi 14 hónapi próbálkozás után és közben gyógyszeres kezelés mellett hoztuk össz a Bébi Bogyónkat (blogom címe). Nekem még hátravan 25 nap a szülésig, de most én is parázok pár dolog miatt, úgyhogy nem akarlak elkeseríteni, de ez végig el is fog kísérni. Viszont sokszor gondolj pozitív dolgokra és akkor már jobb lesz a közérzeted! Remélem sokszor jelentkezel, jövök olvasni…
Üdv. Angie és Bébi Bogyó
Köszi! Igyekszem nem rosszra gondolni mindig, de ilyen parás vagyok. 🙁 Úgy tervezem, hogy hetente egyszer min. jövök a beszámolókkal.